tanult tehetetlenség

A szocializáció folyamatában kialakuló beletörődés abba, hogy nem vagyunk saját sorsunk irányítói. Az egyén azt a képet őrzi magáról, hogy kiszolgáltatott, hogy cselekvésre képtelen, és nála nagyobb hatalmakkal nem szabad szembeszállnia. Ez a jelenség közösségi szinten is értelmezhető. Egy egész közösség is vélheti úgy, hogy nincs kontrollja az események irányítása felett, és az emberek azt gondolják, hogy cselekedeteik kimenetele független tőlük. Így „gyakran feladják azt a törekvést, hogy irányítsák saját sorsukat”, és „akkor is feladhatják a próbálkozást, amikor erőfeszítéseik talán eredményesek lehetnének”. A tanult tehetetlen minden problémáját megoldhatatlannak minősíti, ún. passzív, elkerülő magatartással reagál. Martin Seligman 1965-ben dolgozta ki ezt az elméletet. Szerinte ha tartós és ismétlődő a kontrollvesztés élménye, akkor az tanult módon áttevődik a az élet legkülönbözőbb területeire. A szegénység kultúrájának megértéséhez adhat receptet, ugyanis a szegénység újratermelődéséhez vezet az is, ha valaki nem akar abból kilépni.

Forrás:

Smith, E. - Mackie, D.: Szociálpszichológia, Osiris, Budapest, 2002

Szerző:

Relációk