munkaalapú szociális modellek

A munkaalapú szociális modell (Workfare), egy alternatív modellje a hagyományos szociális jóléti, elsősorban is a feltétel nélküli segélyezési rendszereknek. A workfare kifejezés James Charles Evers amerikai polgárjogi vezetőtől származik 1968-ból. A workfare rendszereknek két fő típusa terjedt el leginkább, egyrészt amelyek közvetlenül ösztönzik a foglalkoztatást, az érintett közvetlenül a munkaerő-piacra való visszakerülését, bekerülését és azok, amelyek célja, hogy növelik az emberi tőkét, az érintett foglalkoztathatóságát például oktatásban, képzésben való részvétel révén. A munkalapú (workfare) programoknak több előnye is van. Egyrészt az adófizetők úgy érzik, hogy kapnak valami ellenértéket, amikor azt látják, hogy a segélyben részesülők megdolgoznak a juttatásokért. Másrészt a tartós munkanélküliek újbóli foglalkoztatásának egyik legfőbb akadálya a közelmúltbeli munkahelyi, szakmai tapasztalat, a munkaalapú (workfare) programok pedig éppen ezt biztosítják számukra.

Forrás:

Novoszáth Péter: Társadalombiztosítás pénzügyei. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó. 2014. (65. oldal)

Relációk