új-zélandi segélyezési rendszer

Új-Zélandon a harmincas évekig nyugdíjat csak idősek, rokkantak, vakok, özvegyek, és a bányászok kaphattak és a családi támogatásoknak is csak egy korlátozott rendszere működött. A gazdasági válság negatív következményei arra sarkalták az ország akkori vezetőit, hogy olyan szociális ellátórendszert hozzanak létre, amely tartósan véget vet a szegénységnek Új- Zélandon. Olyan új szociális biztonságról szóló törvényt vezettek be 1938-ban, amely a korábbiakhoz képest új koncepciót vezetett be, nevezetesen, hogy Új-Zélandon minden állampolgárnak joga van egy megfelelő életszínvonalra, és az országban élő emberek közösségének felelőssége, hogy annak minden tagját megvédjék a gazdasági bajok ellen, ha azok nem tudnának védekezni azok ellen. Olyan átfogó segélyezési rendszert hoztak létre, amely az összes fő gazdasági kockázatot lefedi, amelyek a múltban a szegénységet okozták.

Forrás:

Novoszáth Péter: Társadalombiztosítás pénzügyei. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó. 2014. (52. oldal)

Relációk