tanú

Az eljárás egyéb résztvevője, aki észlelt és ismer valamilyen, az ügy elbírálását befolyásoló múltbeli tényt, és erről a közigazgatási hatóság vagy a bíróság előtt vallomást tesz. A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni, tanúvallomást tenni és igazat mondani. Tanúként nem hallgatható meg az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, vagy védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. A tanúvallomás megtagadható, ha a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.

Tudományterület:

Forrás:

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 53-55. § Boros Anita: Közérthető közigazgatási hatósági eljárás, Complex, 2013. 68-72. o

Relációk