felosztó-kirovó rendszer

A magyar nyugdíjrendszer 1997-ig úgy nevezett felosztó–kirovó elven működő társadalombiztosítási (állami) nyugdíjrendszer volt, azaz a mindenkori befizetésekből, hozzájárulásokból finanszírozták a mindenkori nyugdíjakat, tehát a járulékfizetők (munkáltatók, munkavállalók) által fizetett társadalombiztosítási járulékokból fedezték a nyugdíjasok ellátását. Tulajdonképpen egy három generációt átfogó “generációs szerződés” köttetett a gyermek–szülő–nagyszülő között”. ami Ez a rendszer 1993-ban az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és 1997-ben a magán nyugdíjpénztárak megjelenésével az ún. tőkefedezeti elven működő nyugdíj rendszerrel egészült ki.

Forrás:

Novoszáth Péter: Társadalombiztosítás pénzügyei. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó. 2014. (100. és 101. oldal)

Relációk