ági vagyon

Az ági öröklés történeti alapja az ősiség. Az Országbírói Értekezlet az ősiségnek a forgalmat gátló részét továbbra is eltörlendőnek tartotta, de az öröklési jogban, ha nincsenek leszármazók, továbbra is alkalmazandónak javasolták. Azok az ingatlanok, amelyeket az örökhagyó felmenőitől örökölt vagy kapott – leszármazók és végintézkedés hiányában –, abban a családban maradnak, amelyik azt a vagyont szerezte. Különösen rövid ideig tartó házasság esetében tartották ezt logikusnak. Az ősi vagyon helyébe lépő öröklött vagy ági vagyont az illető ágbeli rokonok örökölték, a szerzeményt viszont a házastárs. Az ági öröklés tehát a törvényes öröklés egyik neme lett, amely szerint a gyermektelen örökhagyó utáni vagyon, amely reá életében valamely elődjétől hárult, ugyanezen elődre vagy leszármazóira szállt vissza. A túlélő házastárs viszont haszonélvezetet nyert. Az ági öröklés intézményének jogpolitikai indítéka az volt, hogy a földbirtokok a régi családok kezében maradjanak.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 460-461. o. Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 70., 94. o.

Relációk