nőrablás

A házasságkötés legrégibb formája a nőrablás és a nővétel volt. A nőrablás intézménye a teljes nőközösséget, amely a törzshöz tartozó valamennyi férfi számára hozzáférhetővé tette a törzshöz tartozó valamennyi nőt, váltotta fel. A nőrablás a nő idegen néptől, törzsből vagy idegen községből való megszerzését jelentette, amely a nő kizárólagos birtoklásával járt együtt. István törvényei a nőrablást ugyan nem engedték meg, ám ha a szülők ebbe utólagosan beleegyeztek, akkor érvényes házasság jött létre. Így a nőrablás később egyházjogi házassági akadály volt. A nőrablás akadálya a nők házasságkötési szabadságát oly módon részesíti különleges védelemben, hogy bizonyos esettípusokban, amikor a nő szabadságának csorbítása feltételezhető, eltekint a beleegyezés vizsgálatától, s pusztán a körülményekre való tekintettel eleve a házasság érvénytelenségét rendeli el. A nőrablás akadálya alól a felmentés lehetséges.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 64. o.

Relációk