hitbér

A hitbér az egyik legrégebbi magyar intézmény, melyet a férj adott feleségének házastársi kötelességeinek ellentételezéseként. Összege a férj rendi állásához igazodott. A hitbér (dos) a nő részére rendelt vagyon volt, amelyet férjétől kapott. A hitbért jogunk már az Árpádok korában ismerte. Werbőczi Hármaskönyve szerint a hitbér szüzessége elvesztéséért és az elhálásért járt a nőnek, akár készpénzben, akár ingó és eladható dolgokban. A hitbér a férfi ősi és szerzett vagyonát egyaránt terhelte. Kiadására rendszerint a férj halála után, illetve akkor került sor, ha a nő halálával vagy újbóli férjhezmenetelével az özvegyi jog élvezete megszűnt. A hitbér az asszony különvagyona volt, amit özvegysége után a férj hagyatékából meg kellett kapnia. A nő a hitbért törvényes házassága alapján az országos jogszokás szerint akkor is követelhette, ha erre vonatkozólag előzetes megállapodás nem született (törvényes hitbér). A férj feleségének élők között vagy a halál esetére szóló rendelkezés alapján is biztosíthatta a hitbért (szerződéses hitbér).

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 420. o. Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 68-69. o.

Relációk