patrimoniális monarchia

A patrimoniális állam fogalmának megteremtője, Carl Ludwig von Haller (1764– 1854) német történész szerint a kora középkori királyi hatalom jórészt „magánjogi természetű és az állam földje felett való tulajdonon alapszik”. A magyar alkotmánytörténeti irodalom is többségében ezt a terminológiát és fogalmat vette át, annak ellenére, hogy az Árpádok hatalmi berendezkedése több területen is eltért a nyugat-európai állammodelltől. Nem véletlen, hogy több szerző is szerencsésebbnek tartotta az úgynevezett személyes királyság megjelölést, mivel a magyar királyi hatalmat patriarchális és karizmatikus uralmi jegyek is jellemezték. A patrimoniális államban a király hatalmának anyagi alapját az öröklött magángazdaság alkotta, amely óriási túlsúlyban volt az alattvalók földbirtokaihoz képest. (Az egyházi birtokok is inkább a király hatalmát erősítették.) Ezt a hatalmas birtoktestet Szent István alapozta meg az Árpád nemzetség szállásbirtokaiból, a gyepűelvéből és a nagy számban elkobzott földekből.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 38-40. o.

Relációk