kende

A kende vagy kündü magyar méltóság volt a kettős fejedelemség idején, a honfoglalás előtt, a főfejedelem és vallási vezető. A tisztség létezéséről az arab Dzsajháni írásából tudunk, aki Ibn Rusztát idézi – Gardézi is hasonlót ír – a magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, ez a kende, a másik a dzsula (gyula), aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselőket kinevezi. Kristó Gyula úgy vélekedik, hogy a Levedi által megszervezett laza törzsszövetség a kazárok politikai fennhatósága alá kerülve „leképezte” az ottani kettős királyságot, a szakrális és a tényleges uralkodó kettősét. A kende a szakrális uralkodó: a nagyfejedelem, a gyula pedig, aki a tényleges hatalmat (s főként a hadak vezetésének funkcióját) tartotta kezében, mintegy a nagyfejedelem helyettese. A honfoglalás idején Árpád egyesítette saját személyében a két hatalmi pozíciót. A fejedelmi hatalom is megoszlik eredetileg a kende (a szakrális), a gyula (katonai) és a horcha (bírói) funkciót betöltő személyek között, amely funkciókat Álmos és fia Árpád egyesíti.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 7. o.

Relációk