államfogház

A szabadságvesztés büntetések között kivételes és a legenyhébbik, az egyén számára kevésbé sérelmes és káros, tisztességes fogvatartást (custodia honesta) jelent. Lényege a személyes szabadság megvonása olyan esetekben, amikor a tettes a jogrendet sértette ugyan, de az erkölcsi rend megsértése nem vagy csak csekély mértékben valósult meg. Az államfogház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb tartama pedig egy nap. Az államfoglyok külön országos fogházban és amennyire a helyi viszonyok megengedték, éjjel elkülönítve, nappal pedig többen együtt voltak őrizet alatt. Az államfoglyok munkára nem voltak kényszeríthetők, szabadságukban állt azonban az intézet viszonyainak megfelelő és általuk választott munkával foglalkozni, saját ruházatukat viselhették, önmagukat élelmezhették. A házi rend és a fegyelem, főleg az őrizet és az intézethez nem tartozó személyekkel való érintkezés tekintetében a fegyházra és a börtönre megállapítottaknál enyhébb szabályok vonatkoztak rájuk.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 540-541. o.

Relációk