ősiség

Nagy Lajos király uralkodása alatt fogadják el az 1222-es Aranybulla módosításával 1351-ben, hogy az egész nemességnek egy és oszthatatlan politikai jogai vannak, valamint az ősiséget (aviticitas), amely a magyar államberendezkedést egyedi jellegűvé tette. Ezt a törvényt Európa első nagy pénzügyi válsága (1346–1348) után fogadják el. A válság következménye az új európai gazdálkodási rend, a háborúk szabályainak megváltozása, az individuális, reneszánsz világszemlélet kibontakozását is jelentő általános életszemlélet átalakulása. Ez a folyamat hosszú belső és országok közötti háborúkkal, anarchiával, interregnumokkal járt Európában. Az ősiségi törvény a korábbi szokásjogot megerősítve a szállás vagy nemzetségi birtokot, valamint a királyi adománybirtokot forgalomképtelenné tette. Kimondta, hogy nemes ember birtoka felett (nemzetségi és adománybirtok) nem rendelkezhet szabadon, az a családon belül fiúágon öröklődik, majd a család kihalása esetén visszaháramlik a tulajdonosra, a Szent Koronára.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 42., 438-439. o.

Relációk