gyepű

A törzsek szállásait (akárcsak a magyar törzsszövetség egész területét) gyepűk és gyepűelvék keretezték. A gyepü természetes akadály volt, mocsaras, erdős vidék, amelyet őrök, lövők védelmeztek a fegyveres betörések ellen. A gyepűelve a gyepűk előtt húzódó övezet, lakatlan vagy ritkán lakott terület. A középkori magyar államnak tehát fennállása első évszázadaiban tulajdonképpen két határa volt: a gyepű és a gyepűelve. A terjeszkedés során a gyepűelvék lassan benépesültek. Ilyenkor a gyepű kintebbre került. A kora középkorban a határok gyepűvel való őrzése Európa-szerte elterjedt volt. A behatolásra alkalmas helyeken, főleg völgyekben épült gyepűk egységes láncolatot alkottak az ország körül. A kivezető utakon országkapuk álltak. Ezeket sokszor az irányukban levő szomszéd népről, a környékükön álló városról vagy anyagukkról nevezték el. A gyepű mellett, különösen az átjáróhelyek tájékán határőrnépek éltek. A határőrök gyakran idegen, leigázott vagy a magyarsághoz csatlakozó népelemek voltak.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 6., 10. o. Magyar Néprajzi Lexikon. II. kötet. Budapest, Akadémiai, 1977. 152. o.

Relációk