erdélyi vajda

Erdélyben a vajda a király által átruházott, személyes hatalmát helyettesítő hatás- és jogkörben királyi kormányzati, törvénykező (bírói), valamint hadügyi feladatokat látott el. A 12. századtól nevezik vajdának az Erdélyi Fejedelemség kialakulásáig. A király nevezi ki, helyettesei a két alvajda. Az erdélyi fejedelmek (Báthory István kivételével) egészen a 16. század végéig még erdélyi vajdának és a székelyek ispánjának címezték magukat. Jogkörei, hivatala és az erdélyi részek autonómiája, sajátos igazgatása volt az Erdélyi Fejedelemség és az erdélyi fejedelmi hatalom előzménye. Jogkörei: a) 14. századtól ő nevezi ki a székelyek ispánját, 1440-től az erdélyi vajda a székelyek ispánja is, b) kinevezi az erdélyi hét vármegye főispánjait, igazgatása alatt áll a hét vármegye gyűlése (congregatio generalis), c) helyettesét, az alvajdát ő nevezi ki, saját kancelláriája van, d) Erdély főbírája, e) az erdélyi hadak vezetője.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 102. o.

Relációk