cenzúra

A véleményszabadság kezdetben szinte egyáltalán nem érvényesülhetett, mert a könyvnyomtatás feltalálása után szinte azonnal bevezették a cenzúra intézményét. Magyarországon először királyi és egyházi rendeletek vezették be a cenzúrát. Miksa 1570-ben megtiltotta az erdélyieknek, hogy eretnek könyveket nyomtassanak, majd négy évvel később királyi engedélyhez kötötte a teológiai könyvek kiadását. I. Lipót rendszeresítette a cenzúrát, és a könyvvizsgálattal a nagyszombati egyetemet bízta meg. Mária Terézia 1745-ben ezt a feladatot a Helytartótanácsra bízta, és 1772-ben kiadott rendeletében deklarálta, hogy előzetes cenzúra nélkül semmiféle könyvet kinyomtatni nem szabad. A szabadságharc leverése után az abszolutista kormányzat az önkény fenntartásának érdekében az előzetes cenzúránál hatásosabb módszert teremtett meg: az utólagos ellenőrzést. Eszerint elvileg kinyomtatni mindent szabadon, cenzúra nélkül lehetett, csak a kész nyomtatványokat be kellett nyújtani a rendőrségnek, mely így utólag döntötte el, hogy árusíthatók-e.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 284-288. o.

Relációk