esküdtszék

Az 1897. évi XXXIII. törvénycikk szólt a törvényszékek mellett szervezett esküdtszékek bíráskodására vonatkozó szabályozásról. Az esküdtszék nem állandó bíróság volt, hanem az ügyek számától függően, esetenként évente több alkalommal tartott ülésszakot. A törvény meghatározta az esküdtképesség feltételeit. Esküdt csak a 26. életévét betöltött, magyarul írni és olvasni tudó férfi lehetett, aki legalább évi 20 korona adót fizetett, vagy középiskolai, illetve felsőbb szakiskolai végzettséggel rendelkezett. A 6899/1919. ME rendelettel működését felfüggesztették, s többé már nem is állították vissza. A büntető perrendtartásban foglaltak szerint hatáskörébe tartozott a halállal vagy legalább 5 évi fegyházzal büntetendő politikai és köztörvényi bűntettek elbírálása. Az esküdtszék vegyes bíróság volt, háromtagú bírói tanácsból és 12 esküdtből tevődött össze. A tények megállapítása, valamint a bűnösség és a minősítés kérdésében az esküdtek, míg a büntetés kiszabása kérdésében a bírói tanács döntött.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 250-251. o.

Relációk