javító-nevelő munka

A szabadságelvonással nem járó javító-nevelő munka olyan intézkedésként került bevezetésre, amely kizárólag az elkövető javítására és nevelésére irányul. Javító-nevelő munka kiszabása akkor volt célszerű, ha valószínűnek látszott, hogy a büntetés célját szabadságelvonás nélkül is el lehet érni. Javító-nevelő munka kiszabásának így nem lehetett helye súlyosabb bűncselekményt elkövetővel szemben, azaz akit a bíróság 5 évet meghaladó börtönbüntetéssel fenyegetett bűntettben mondott ki bűnösnek. Tartamát a bíróság egy hónaptól két évig terjedő időtartamban állapíthatta meg. A javító-nevelő munkára ítéltnek a számára kijelölt munkahelyen kellett a megszabott munkát végeznie. “Bár a javító-nevelő munka természeténél fogva nem büntetés, az arra kötelezett személyt mégis hátrányosabb helyzetbe kell hozni, mint azokat a munkatársait, akik nem követtek el bűntettet. Éppen ezért a javító-nevelő munka végzésére kötelezett személy csökkentett munkadíjban részesül.”

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 212. o.

Relációk