követutasítás

A követutasítás azt jelentette, hogy a vármegyei közgyűlésben, a városi tanácsülésen megfogalmazott többségi véleményt a követek csupán tolmácsolhatták a tábla ülésein, önálló (saját) véleményt nem képviselhettek. Csak a kiküldő hatóság álláspontjának megfelelően szavazhattak a tárgyalások során. A követ és a küldő hatóság közötti ily szoros kapcsolat kifejezője volt tehát az instructio, a követutasítás, melynek be nem tartása egyet jelentett a visszahívással, a megbízatás elveszítésével. Erdélyben egyenesen megeskették a követeket az instructio betartására, így esküszegés bűncselekményének jogkövetkezményeivel számolhatott a renitens követ. (A hatósági képviselet, a követutasítás és a követek visszahívása tehát szorosan összetartozó intézmények.)

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 57. o.

Relációk