nővétel

A régi magyar jog szerint házasság nővétel útján köttetett, azaz a férfi a nőt a családatyai hatalom birtokosától megvásárolta. A nővétel módjáról Gardízí perzsa történetíró tudósításában találunk adalékokat. A családi vagyonközösség elvénél fogva a vőlegény csak családalapítása után szerezhetett saját vagyont, így a vételárat rendszerint a vőlegény atyja ajánlotta fel. A házasságkötéskor a leány apja a vételárat, mintegy vagyoni biztosítékul, a vőlegénynek visszaadta. A házasságkötés így gyakorlatilag két jogügyletből állt: 1. a tulajdonképpeni házasságkötésből, amely az adásvételi szerződés aláírását és a vételár kifizetését foglalta magában, valamint 2. a megkötött szerződés teljesítéséből, amely a nőnek a vőlegény házába kísérését jelentette (traditio puellae).

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 64. o.

Relációk