városi jogkönyvek

Magyarországon 1848 előtt a helyhatósági jogok hozták létre az országos joggal szemben a partikuláris jogokat. A partikuláris jogfejlődés elsősorban a városokra volt jellemző. A városi jogok alapelemei jórészt külföldről jutottak Magyarországra. A városi életet megalapító és kibontakoztató hospesek magukkal hozták saját jogukat, és ezek az idegen szokásjogok a városi szabadság kifejlődésével együtt városi jogokká alakultak át. A királyi privilégiumok, valamint az országos jogszokás hatására fokozatosan magyar jelleget nyertek. Az első városi jogok a székesfehérváriak, a budaiak, a selmecbányaiak, a nagyszőllősiek és a zágrábiak voltak. A selmeci jogkönyv például IV. Béla király korából származik, németül íródott, és az immunitásról, a városi elöljáróságról, a bírói hivatalról, az adásvételről, a peres eljárásról és a bizonyítási eszközökről szól, valamint büntetőjogi intézkedéseket is tartalmaz. Ezt követte a budai jogkönyv, amelyet 1413-ban szerkesztettek egybe.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 18., 148. o.

Relációk