királyi vármegye

A királyi vármegye (comitatus, provincia, parochia) a patrimoniális királyság időszakában a középfokú területi igazgatás legfontosabb hazai szerve, az uralkodói hatalom lokalizálásának legfontosabb eszköze volt. Kialakulása Magyarország történetének arra a periódusára esett, amikor az ország területének túlnyomó többsége királyi tulajdonban volt. A királyi vármegye az államalapítástól a 13. század közepéig állt fenn. A királyi vármegye általános hatáskörű közigazgatási, katonai, pénzügy-igazgatási és bíráskodási egység volt, amely pontosan megállapított határokkal rendelkezett. A királyi birtok igazgatása mellett fokozatosan átvette a határain belül élő szabad nemzetségtagok közösségi ügyeinek irányítását és hatáskörébe vonta a kezdetben tőle független udvarbirtok állami felügyeletét. Egyesek szerint a vármegye idegen eredetű, mert a magyarok a keresztény államalapítás időszakában még nem érték el azt a társadalmi fejlettséget, amely a területhez kötött és katonailag védhető igazgatási egységek kialakításához szükséges volt.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 75-76. o.

Relációk