nősztehetetlenség

A házassági akadályok sorába tartozott a nősztehetetlenség, azaz az elhálás lehetetlensége. Az elhálást gátolhatta valamely harmadik személy boszorkánykodása, bűvös-bájos ténykedései, illetve valamelyik fél testi fogyatékossága, amely nem tette lehetővé a házassági tartozás teljesítését. A nősztehetetlenségi perek már a 14. század folyamán sem számítottak ritka jelenségnek. Ilyen jellegű pereket megindítani csak valamelyik fél magánpanasza alapján lehetett, elbírálásukat pedig az egyházi bíróságok jogkörébe utalták. A per legfontosabb ütőkártyái a bizonyítékok voltak, amelyek megszerzése leggyakrabban szakértői szemle keretében történt. A szakértői szemle, a tanúkihallgatás és az eskütételi eljárás alkalmával összegyűjtött bizonyítékok alapján a bíró döntést hozott. A bíró egyes esetekben a feleket meghatározott próbaidőn át további együttélésre kötelezhette. Az ítélet meghozatalára a bizonyítási eljárás lefolytatása, illetve a próbaidő letelte után került sor.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 66. o.

Relációk