zsellér

A zsellér (latinul házas zsellér: inquilinus, házatlan zsellér: subinquilinus) a késő középkori és újkori parasztság alsó rétegéhez tartozó személy, aki nem rendelkezett saját kezelésben lévő földdel, ezért pénzbeli és terménybeli fizetésért végzett munkát a gazdaságokban. A zsellérek egy másik rétegét a helyileg megszabott telekméret nyolcadánál vagy tizenhatodánál kisebb földterületen dolgozók (ún. zsellértelkesek) adták. Mindazonáltal országterületenként eltérő volt a szemlélet, mekkora teleknagyság után tekinthető valaki jobbágynak, ill. zsellérnek. Az 1767-1774 közötti úrbérrendezés után a hivatalos szóhasználatban, további megkülönböztetésként számon tartottak házas és házatlan zselléreket, utóbbiaknak nem volt saját lakóhelye. A nincstelen szolgák, zsellérek földesúri hatalom alá tartoztak. Annak tartalmát általában szerződésük szabta meg (contractus contrahentibus legem ponit). Ugyanez állt a városi szolgákra is, ha nem voltak polgárok.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 91. o.

Relációk