helytartótanács

A helytartótanácsot az 1723-as közigazgatási reform keretében állították fel a helytartóság jogutódjaként. A helytartótanács nem függött udvari dikasztériumtól, felterjesztéseit közvetlenül a királyhoz intézte, és ezt a magyar kancellária útján tette. Hatásköre mint központi közigazgatási szervé kiterjedt a közigazgatás minden ágára, kivéve a pénzügyeket és a hadügyeket. Elnöke a nádor, helyettese az országbíró. A királyi helytartótanács a nádor elnöklete alatt a főpapok, főurak és nemesekből kinevezett 22 tanácsosból állt. A helytartótanácsot a korszaknak megfelelő modern dikaszteriális rendszerben szervezték meg. A helytartótanács az államigazgatás (közigazgatás) általános hatáskörű központi igazgatási szerve, amely Magyarország területén működött. Székhelye Pozsony, de 1784-től Buda. A helytartótanács 1848 áprilisáig működött, amikor is az 1848. évi III. törvény alapján a központi végrehajtó szerv, a közigazgatás és az államigazgatás szerve a kormány (a magyar független felelős minisztérium) lett. Az osztrák megszállás alatt 1861 és 1866 között ismét felállították.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 111. o.

Relációk