jobbágytelek

A jobbágy földesúrtól kapott parasztgazdaságát élethossziglan vagy örökösen saját kezelésébe vette, azt önállóan birtokolta és művelte (jobbágytelek), s ennek fejében járadékokkal (naturáliákkal, szolgáltatással) tartozott. Az általában százalékosan, hányadban meghatározott járadékokon felül megtermelt javak őt illették, azokkal szabadon rendelkezett, felhasználhatta, piacra vihette. A jobbágytelek tartalmazta a paraszt házát, kertjét s szántóját. A földesúr-jobbágy viszonynak ez az ún. dologi oldala azon a tényen alapult, hogy a föld az eladományozással (infeudatio) a földesúr rendelkezése alá jutott, s azt művelésre csak járadék fejében adta át. A jobbágyoknak kiadott földek vagy közvetlenül a termelőhöz kerültek, vagy a régi, letelepedett nemzetségek helyén képződött faluközösségeken keresztül jutottak a földművesekhez. (Ez utóbbi ellenőrizte például a nyomáskényszer betartását, gondoskodott a járadékok begyűjtéséről, s eljuttatásáról a földesúrhoz.)

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 91. o.

Relációk