dux

A király akadályoztatása esetén az államélet stabilitásának fenntartása miatt minden korban alapvető fontosságú volt helyettesítése. A király helyettesítésének több módja alakult ki a 11. és 13. század között. A dux a király testvére vagy fia, akivel az ország kormányzását területileg is megosztotta, létrehozva a ducatust (a hercegséget). Részleges helyettesítésnek is tekinthetjük a királyi hatalom territoriális megosztását. A politikai viszályok kezelésének, családi konfliktusok oldásának útja volt a ducatus intézménye. 1048-ban Béla herceg I. Andrástól megkapta az országnak mintegy harmadát kitevő terület fölötti hercegséget. A Magyar Királyságnak e hányadában Béla királyi jogokat gyakorolhatott, a fennhatósága alatt álló területen mintegy királyként léphetett fel. A hatalommegosztásnak e formája megismétlődött András fia, Salamon király és Béla fiai, Géza és László herceg között. A hercegség területét Erdély, valamint Szlavónia és a tiszai részek alkották.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 72. o. Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 49. o.

Relációk