kihágás

Az 1829. évi javaslat legfőbb újdonsága a kihágások önálló részben történt megfogalmazása, mely a magyar joghistóriában itt fordul először elő. Kihágásnak tekintettek a kodifikátorok minden olyan jogsértést, mely nem esett a büntetőjog hatálya alá. Az 1843. évi javaslatokhoz csatolt toldalék (a közfenyíték alá tartozó rendőrségi kihágásokról, s azoknak büntetéséről) a Btk.-tervezet bűntettekről és büntetésekről szóló részének szoros tartozéka. A büntetőjog általános és különös részre bontását a toldalék is átvette. Az általános részben foglaltak (hatály, felelősség, stádium, elkövetők, büntetési nemek) kisebb módosításokkal a kihágásokra is kiterjedtek. A kihágás azonban más, mint azt Csemegi és a Btk. indokolása is kifejtette. A legtöbb kihágás nem valóságos jogsértés, hanem bizonyos cselekményből vagy mulasztásból könnyen származható jogsértés megelőzése végett alkotott törvénynek a megszegése. Például a koldulás nem sérti meg sem a magán-, sem a közjogot, de abból veszélyek származnak. Ugyanez áll a kóborlókra, valamint a legtöbb rendőri kihágásra nézve.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 171-172. o.

Relációk