bányaváros

A bányavárosok (civitas montanae) speciális gazdasági érdekből telepített, zömében külhoni mesterembereket befogadó privilegizált helységek voltak. Különlegességüket szinte kizárólag idegen ajkú lakosságuk, külföldről származó joguk, egyszerre kibocsátott privilégiumuk és a gazdasági okokból speciális irányításuk adta meg. Státusukat tekintve különböztek egymástól a szabad királyi bányavárosok (pl. Körmöcbánya, Selmecbánya) és a királyi bányavárosok (pl. Gölnicbánya, Szomolnok, Igló). A bányavárosok elsősorban a nemes ércek kitermelésére alapított városok, amelyek részleges önkormányzatisággal, városi jogokkal rendelkeztek. A 16. századtól ezek a városok a szepesi kamara, illetve az udvari kamara közvetlen irányítása alatt álltak. A többi szabad királyi városnak (így például Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse), valamint a bányavárosoknak (a 19. századra összesen 40 város) a személynök, a személynöki szék volt a fellebbviteli bíróságuk.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 128. o. Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 90. o.

Relációk