kegyelmezési jog

Az uralkodó személyes, fenntartott felségjogai közé tartozott a kegyelmezési jog. Az uralkodó kegyelmezési jogköre alapján egyének vagy személyek meghatározott csoportjának (közkegyelem, amnesztia) javára, a király eljárási vagy végrehajtási kegyelmet gyakorolhat. Az 1791. évi XII. tc. alapján a király az ítéletet nem változtathatta meg, eljárást kezdeményező bírói parancsokat írhatott alá, és kegyelmezési jogkörét gyakorolhatta. A kegyelmezési jog tehát – lényegére nézve – az igazságszolgáltatásba való beavatkozást jelent. Történetileg tipikusan államfői hatáskörben maradt meg. A kegyelmezési jog a címzetti kör tekintetében lehet közkegyelem vagy részleges közkegyelem is. A kegyelmezés elvileg kiterjedhet az eljárásra (eljárási kegyelem – pertörlés), ez esetben büntethetőséget megszüntető ok. Kiterjedhet a büntetés végrehajtására (részben vagy egészben), ilyenkor a kegyelem a büntetés végrehajtását kizáró ok. Végezetül kiterjedhet a kegyelem a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre, ez a rehabilitáció (nem tévesztendő össze a politikai rehabilitáció fogalmával).

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 147., 213. o.

Relációk