comes

A római birodalom utolsó századaiban és az egész középkoron végig a működés tárgya és fontossága tekintetében szerfölött különböző köz- és magánhivatalokat, majd hivatal nélkül is előkelő állást, méltóságot jelölő egyéni jelző. Magyarországon már a királyság megalapításával megkezdődik a latin nyelv használata, ezzel együtt a legelső törvénykönyveinkben és okleveleinkben is megjelenik a comes szó. A kifejezés használatát a Német-Római Birodalom diplomáciai nyelvezetéből vettük át. Magyarországon a comes szóval jelölték az államterület egyes részeinek, a közigazagtási területeknek élén álló elöljárókat például a várispánt vagy a megyésispánt. Ugyancsak comes névvel jelölték a közigazgatás egy meghatározott ügykörnek vagy ügyszaknak az ország egész területére vagy egy részére hatósággal rendelkező intézőit, azaz a különös rendeltetésű hivatalok elöljáróit. Ilyen volt például a nagyudvarispán. A középkorban a comes szó időleges hivatal vagy méltóság jelzője volt, bíráskodási jogot jelentett.

Tudományterület:

Forrás:

Magyar Jogi Lexikon. II. kötet. Budapest, Pallas, 1898. 567-574. o.

Relációk