nemesi vármegye

A nemesi vármegye a királyi vármegyéből alakult ki a 13. század második felében. A királyi birtokok eladományozásával a királyi vármegyerendszer létalapját veszítette el. A nemesi vármegye keletkezésére utaló első ismert dokumentum az 1232. évi kehidai oklevél, amely a Zala megyei királyi servienseknek saját vitás ügyeikben ítélkezési jogot biztosított. A nemesi vármegye az adott területen lakó birtokos nemesek önkormányzati szervezete volt, azonban továbbra is közreműködött a királyi hatalom gyakorlásában. A királyi hatalmat a nemesi vármegyében az úgynevezett megyésispán képviselte, akinek helyettese az alispán volt. Az ítélkezési és igazgatási funkciót az alispán és a szolgabírák látták el. A nemesi vármegye hatásköre a 16. századra formálódott ki. A hatáskört közjogi tartalmát tekintve négy – törvényhozásbeli, végrehajtási, igazságszolgáltatási és politikai – csoportra oszthatjuk. A vármegyék élén a király személyét képviselő ispán (comes) állt, akit a korabeli oklevelek a 16. század elejétől már főispánnak (supremus comes) neveznek.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 76-81. o.

Relációk