holtkéz

Latinul manus mortua. Holtkéz alatt az egyházat és egyházi személyeket abban a vonatkozásban értik, hogy e személyek vagyonelidegenítő képességét egyházi szabályok és az egyetemes jogutódlás hiánya korlátozzák úgy, hogy e személyektől mint tulajdonosoktól és birtokosoktól éppoly kevéssé remélhető az általuk szerzett vagyon visszaadása, mint a halott csukott kezétől. Ezért nevezik a vagyon egyházra ruházását admortisationak, azaz a vagyonnak a világi forgalom számára való meghalásának. A holtkéz intézményét a Kúria 1896-ban a 63. számú elvi jelentőségű határozatában szüntette meg. Ezáltal az egyházak, egyházi testületek és egyházi személyek ingatlanszerzését tiltó törvények (1498. évi LV. törvénycikk, 1498. évi LXV. törvénycikk, 1647. évi XVIII. törvénycikk, 1715. évi XVI. törvénycikk) a megváltozott viszonyoknál fogva hatályukat vesztették. A Kúria ezt a döntvényét logikai következtetés alapján hozta. Eszerint az elavult jogtételek nincsenek hatályban. A holtkézi törvények a változott viszonyoknál fogva elavultak, tehát nincsenek hatályban.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 85. o. Magyar Jogi Lexikon. IV. kötet. Budapest, Pallas, 1898. 173-178. o.

Relációk