Csemegi-Kódex

A büntettekről és vétségekről szóló első magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk. A büntető-törvénykönyv javaslatát Csemegi Károly államtitkár készítette elő. A törvény a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege garanciális elvekkel összhangban rögzíti, hogy a büntetőjogi szabályozás terén jogforrási erővel egyedül a törvények bírnak. Alacsonyabb rangú jogforrás, bírói szokásjog, a jogtudomány eredményei vagy a logikai analógia nem. A kódex a bűncselekményeket a büntetőtörvénnyel ellenkező, fenyítendő törvényszegő emberi tettként határozta meg, amely a Btk. Különös részében megjelenített tényállási elemekkel és eredményekkel egyezik, és okozati összefüggésben áll. A klasszikus büntetőjogi iskola tettközpontú szemléletének megfelelően, a törvény fogalomrendszerének alapját a tiltott cselekmények szabályozása és központba állítása képezte. A Btk. a büntetendő cselekmények hármas felosztását alkalmazta (bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztotta fel), a törvény azonban csak a bűntetteket és vétségeket szabályozta.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 538-550. o.

Relációk