nádor

A nádor Magyarország legmagasabb országos, rendi méltósága, az ország első zászlósura volt. Szent István uralkodása alatt a királyi udvartartás vezetője, a királyi birtokok felügyelője, a királyi udvar gazdasági irányítója. Feladatait az 1485-ös ún. nádori cikkek határozzák meg: összehívja a királyválasztó országgyűlést, a kiskorú király gyámja, a király hiánya vagy kiskorúsága esetén összehívhatja az országgyűlést, a király távollétében annak helytartója, ha a király és a nemzet között viszály támadna, a nádor feladata a közvetítés, a kibékítés, a panaszokat a király elébe terjeszti, az első és legfőbb az ország rendes és nagybírái között, az ország haderejének főkapitánya (fővezére), nemeseknek 32 jobbágytelek nagyságig birtokot adományozhat. A 17. századtól az esztergomi érsekkel együtt koronázza a királyt. 1608-tól a Felsőtábla, illetve az Országgyűlés elnöke. 1723-tól a Hétszemélyes Tábla és a Magyar Királyi Helytartótanács elnöke. 1848 után nem töltik be a pozíciót, csak királykoronázáskor.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 101-102. o.

Relációk