dikasztérium

Az ókori görögök dikasterionnak nevezték a törvényszéket (társasbíróságot). Később dikasztérium alatt a jogtudósok olyan testületét értették, amely bírói hatóság nélkül, a bíróság kérelmére mondott jogi véleményt. Magyarországon dikasztériumnak hívtak 1848-ig minden központi kormányzati hatóságot (udvari kancellária, helytartótanács, udvari kamara, katonai főparancsnokság). A dikasztérium (kormányszék) olyan nem rendi, feudális jellegű kormányzati szerv, mely közvetlenül az uralkodó alárendeltségébe tartozott, neki volt felelős tevékenységéért. A dikasztérium az újkori centralizáció fontos tényezője, a modern állam kialakulásának egyik mérföldköve, a modern szellemű, bürokratikus hivatalszervezet modellje. A kormányzat dikasztériumokra bízott ágát az uralkodó megbízása alapján vezették. Feltétel nélkül szolgálták a királyi hatalmat:segítségükkel lehetett kiemelni a közigazgatást egy-egy főúr „magánvállalkozásának” köréből. a közigazgatás a rendektől függetlenné vált.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 69-73. o. Magyar Jogi Lexikon. III. kötet. Budapest, Pallas, 1898. 18. o.

Relációk