eretnekség

A kereszténység terjedésével párhuzamosan több szakadár mozgalom is kialakult. Ezeket a katolikus egyház eretnekeknek nevezte, mivel szembefordultak az egyház hivatalos tanításával, és az egyház által elítélt tévtanokat hirdettek, aszerint éltek. Az eretnekség nem azonos az egyházszakadással, mert az nem a hittételek ellen, hanem az egyházi vezetés ellen fordult, és elsősorban a pápa iránti engedelmességet tagadta meg. Magyarországon a flagellánsok, a bogumilok és a valdensek eretnekmozgalmai jelentek meg kisebb számban. Egyedül a huszita tanok hatása volt jelentősebb, különösen a Felvidéken. Ezért kezdetben nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget neki, majd a koldulórendek léptek fel velük szemben. Végül Mátyás az 1462. évi II. törvénycikkben hűtlenségnek minősítette a nyilvános eretnekséget, és ezt a Hármaskönyv (I. Rész 14. Cikk. 14. §) is megerősítette.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 160-161. o.

Relációk