Közszolgálati Online Lexikon

Az Aranybulla egyúttal egy új korszak nyitánya is volt. Egyre erőteljesebben érvényesült a hűbériség magyarországi változata, a familiaritás. A hűbéri szerződés ugyan nem egyenlő rangú emberek között jött létre, mégsem eredményezett feltétlen engedelmességet. A vazallus hűséggel tartozott hűbérurának, de csak olyan katonai szolgálatot vagy igazgatási feladatokat tartozott ellátni, amelyek nem álltak ellentétben a szabad ember méltóságával és az egyház, illetve a király iránti tisztelettel. A szerződéses viszony a hűbérurat is kötelezte. A hűségért ellenszolgáltatást tartozott adni és védelmet nyújtani vazallusának. Ha a kölcsönös kötelezettségekkel járó, visszterhes szerződést a hűbérúr nem tartotta be, a vazallus felszabadult kötelezettségei alól. A magyar familiaritás jellegzetessége, mely szerint a királyi adomány a már megtett szolgálatért és nem pedig tételesen meghatározott jövőbeni kötelezettségek fejében szállt a megadományozottra, azzal a következménnyel járt, hogy az eladományozott birtok megmaradt az adományos, illetve „örökösei és örökösei utódai” kezén.