felvilágosult abszolutizmus

A felvilágosult abszolutizmus a kortárs fiziokratáktól származó fogalom, amellyel azoknak az országoknak a politikai rendszereit jelölték, ahol az uralkodók (a Habsburg Birodalomban, Spanyolországban, Portugáliában, Poroszországban és Svédországban) egyfajta modernizációs technikával próbálták meg utolérni a fejlettebb nyugat-európai országokat. A Habsburg Birodalomban erre leginkább a külső veszély sarkallta Mária Teréziát és II. Józsefet. A felvilágosult abszolutista berendezkedés előzményei ugyan korábbra nyúltak vissza, de ténylegesen Mária Terézia uralkodásának második felében, 1765-ben kezdődött, és II. József haláláig, 1790-ig tartott. A felvilágosodás eszmerendszeréből csak azokat az elemeket vették át, amelyek a dinasztia érdekeit segítették elő. A közjóra hivatkozva leginkább a racionalitásra törekedtek, és olykor túlzott önbizalommal akarták megreformálni a társadalmat és megváltoztatni az emberek szokásait.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 382-383. o.

Relációk