Hármaskönyv

A király Werbőczy Istvánt bízta meg a jogszabályok összegyűjtésével, aki a megyék és a különböző bíróságok anyagának átvizsgálása révén óriási anyagot gyűjtött össze. Feladata ugyan nem kodifikáció vagyis egy új jog alkotása volt, hanem a régi jogszabályok: törvények, privilégiumok, statútumok, de különösen a szokásjog rendszerezése volt. Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés elé terjesztette Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve címmel. Az országgyűlés bizottsága és plénuma is elfogadta, II. Ulászló király jóváhagyta, és egy privilégiumlevélbe foglalta, majd megígérte, hogy titkos pecsétjével ellátva az ország megyéinek megküldi. Ígéretét azonban nem tartotta meg, ezzel a szentesítés folyamata megszakadt. Werbőczy 1517-ben Bécsben kinyomtattatta munkáját, és szétküldte a megyéknek, ahol a bíróságok más jogszabálygyűjtemény hiányában egyre nagyobb mértékben alkalmazni kezdték. Így szokásjogi úton vált a magyar jog részévé.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 372-374. o.

Relációk