gyula

A gyula régi magyar méltóságnév volt az államalapítás előtti évszázadokban. Korabeli alakja talán dzsula volt, megfelel a mai török jula szónak. A gyula a jyla, jula fáklya szóból ered. Bíborbanszületett Konstantin a görög gilasz alakban említi. A Dzsajháni-hagyományban a honfoglalás előtti évtizedek állapotát leírva Ibn Ruszta tudósít arról, hogy a magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, a másik, aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselőket kinevezi. A két király a kende vagy a kündü és a gyula volt. A kende lenne a szakrális uralkodó, a nagyfejedelem, a gyula pedig, aki a tényleges hatalmat és főként a hadak vezetésének funkcióját tartotta kezében, mintegy a nagyfejedelem helyettese. A hagyományos felfogás szerint (összefüggésben a honfoglalással mint hadi vállalkozással) a gyula tisztségét az Árpádok viselték. Konsztantinosz szerint a gyula, éppúgy, mint a sorban harmadik tisztség, a harcha, horka (melynek eredetét a tudomány még nem fejtette meg), bírói funkciót is jelzett.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 7. o.

Relációk