magánbiztonság

A magánbiztonság a magánjogon alapuló jogosítványok alapján a tulajdon védelmének széles lehetőségét biztosító, vagyonvédelmi jellegű vállalkozások által végzett tevékenységek útján létrejövő, sajátos jelenség.
A magánbiztonság eszköztára lényegében a tulajdonost megillető tulajdonvédelmi eszközök eszköztárával azonos, azonban a vagyonvédelmi vállalkozás technikai háttérrel és szakmai felkészültséggel fokozza annak hatékonyságát.
A magánbiztonság szervezeteit nem illeti meg a legitim fizikai erőszak alkalmazásának monopóliuma, mely az állami közhatalom sajátossága.
A magánbiztonság területén alkalmazható eszközök, módszerek, az irányadó közjogi korlátok legfőbb keretét az Szvmt. teremti meg. E törvény preambuluma (ünnepélyes bevezetője) szerint a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szolgáltatás is hozzájárul a közrend és a közbiztonság javításához.
A közbiztonság és a magánbiztonság felfogható úgy is, hogy az általában vett biztonság két különböző nézőpontjáról van szó. Az egyének magánbiztonsága együttesen eredményezheti a közbiztonságot. Ez úgy is értelmezhető, hogy a magánbiztonság a közbiztonság részének tekinthető.

Tudományterület:

Rendészet

Forrás:

Szvmt. Finszter Géza: A rendészet elmélete és a rendészeti eszközrendszer. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, 2013. [96-97. o.] Mészáros Bence: A magánbiztonság és a rendészettudomány kapcsolódási pontjai. In: Boda József-Felkai László-Patyi András (szerk.): Ünnepi kötet a 70 éves Janza Frigyes tiszteletére. Budapest, Dialóg Campus Kiadó, 2017. [380-381. o.] Christián László (szerk.): A magánbiztonság elméleti alapjai. Budapest, NKE, 2014. [15-30. o.]

Relációk