menedékjog

Magyarország, összhangban nemzetközi kötelezettségeivel is, az Alaptörvény XIV. cikkének (3) bekezdése szerint – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott.
A menedékjog – a nemzeti jog felől vizsgálva – értelmezhető az idegenjog egyik speciális területeként, nemzetközi jogi értelemben pedig ún. humanitárius jogként fogható fel. Alapja az 1951. évi Genfi Egyezmény, amely alapján az élvez menedékjogot, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai meggyőződése miatt üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti (hontalan esetében a szokásos tartózkodási helye szerinti) országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni.

Tudományterület:

Forrás:

Hautzinger Zoltán (szerk.): A migráció elmélete. Budapest, NKE, 2014. [59-60. o.] Alaptörvény [XIV. cikk (3) bekezdés] 1989. évi 15. törvényerejű rendelet a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről [1. Cikk]

Relációk