neoabszolutizmus

A világosi fegyverletételtől a kiegyezésig tartó időszakot Magyarországon neoabszolutizmusnak nevezzük. 1849 októberében ugyanis megkezdődött Magyarország módszeres beolvasztása a Habsburg Birodalomba, amelyhez az elvi alapot és jogcímet a jogeljátszási elmélet (Verwirkungstheorie) szolgáltatta. Már az 1849. március 4-i olmützi alkotmány is centralizált állam megvalósítását célozta. Ferenc József a ténylegesen soha nem alkalmazott olmützi alkotmányt végén az úgynevezett Szilveszter-pátensekkel hatályon kívül helyezte, és már nem is leplezte az abszolutizmust. Csak a törvény előtti egyenlőség és a jobbágyság eltörlése maradt meg a régi elvekből. Az első évtized neoabszolutista rendszerének legfőbb (közjogi) jellemzői: 1. nincs népképviselet, illetve az ilyen jellegű testületek valójában rendi intézmények, 2. kevés az alapjog (különösen az emberi jogok biztosítása hiányos), 3. a hatalommegosztás szünetel, a császárt illeti meg, 4. nincs garantált bírói függetlenség, 5. a tartományok csak közigazgatási egységek.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 177-180. o.

Relációk