rendészettudomány

A rendészettudomány a társadalomtudományok közé tartozó önálló tudományág, mely sajátos vizsgálati tárggyal, eszközökkel, módszerrel, belső struktúrával, intézményrendszerrel rendelkezik.
A rendészettudomány tárgya a rendészet, ebből következően, feladata a rendészeti működés tudományos igényű vizsgálata és feldolgozása.
A rendészettudomány részben elméleti, részben empirikus vizsgálati módszereket, megismerési kritériumokat alkalmaz.
A rendészettudomány hazai művelését szolgálja – egyebek mellett – a Magyar Tudományos Akadémia Rendészeti Albizottsága, a Belügyi Tudományos Tanács és a Magyar Rendészettudományi Társaság. A rendészeti felsőoktatás egyetlen hazai intézménye a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara, itt működik a Rendészettudományi Doktori Iskola is. A rendészettudományi szakmai tanulmányok elsősorban a Belügyi Szemle és a Magyar Rendészet c. folyóiratokban olvashatók.
A magyar rendészettudomány klasszikus művelői közé sorolható – mások mellett – Concha Győző, Karvasy Ágoston, Kmety Károly, Ladik Gusztáv, Magyary Zoltán, Mártonffy Károly, Récsi Emil, Tomcsányi Móric, Valló József és Zsoldos Ignác. A történeti kutatások területén kiemelkedik a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság tevékenysége is.

Tudományterület:

Forrás:

Finszter Géza: A rendészet elmélete és a rendészeti eszközrendszer. Budapest, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, 2013. [143-147. o.] Balla Zoltán: Monográfia a rendészetről. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2016. [45-47. o.]

Relációk