diéta
Latin szó, gyűlést, különösen országgyűlést jelent. A posztklasszikus latin nyelvben egy napi távolság értelmében használt dieta szó a középkor első felében germán nyelvi analógia hatására felvette a gyűlés, országgyűlés értelmet, a szokás vagy a törvény által meghatározott napon történő gyülekezést jelentve (ma is ilyen értelemben használatos Németországban a Bundestag szó). Magyarországi szövegekben a dieta a középkor végén jelenik meg gyűlés értelemben. Különböző körökre vonatkoztatva különböző gyűléseket jelölt. Országgyűlés értelemben Mátyás törvényei használták először (1478, 1481, 1486). A közbeszéd és a hivatalos nyelv is egyaránt egészen 1848-ig egyszerűen diétának mondta az országgyűlést. Ezen felül a vegyesházbeli királyok dieta névvel jelölték a tágabb királyi tanács, az egyházi és világi főurak gyülekezetét. Ugyancsak diétának neveztek egyéb határozatlan jellegű és összetételű politikai célú összejöveteleket és tanácskozásokat (pl.: II. Ulászló egyik oklevelében).
Tudományterület:
Forrás:
Magyar Jogi Lexikon. III. kötet. Budapest, Pallas, 1898. 1. o.
Szerző:
Relációk
úriszék
A földesúri bíráskodás eredete a familiáris, a ház népe feletti bíráskodás volt, majd a földesúrral kölcsönös dologi kötelezettségben élők a királybírák helyett a földesúrhoz fordultak, aki tisztjeivel, valamint a falvakból...Tovább olvasombáró
A királyi főméltóságot viselőket (országos és udvari méltóságokat) nevezték az Árpád-kortól kezdve az ország igazi báróinak. A bárói cím a tisztségviselőt illette. Magyarországon jellemző volt, hogy az országos és udvari...Tovább olvasombő
A bő, azaz a nemzetségfő politikai tekintélye a téli szállásokon zsúfoltságból adódó, s ezért gyakran előforduló konfliktusos helyzetek, viszályok megoldásában történő fellépése, bírókénti szereplése nyomán bontakozott ki. E tevékenysége során...Tovább olvasomHármaskönyv
A király Werbőczy Istvánt bízta meg a jogszabályok összegyűjtésével, aki a megyék és a különböző bíróságok anyagának átvizsgálása révén óriási anyagot gyűjtött össze. Feladata ugyan nem kodifikáció vagyis egy új...Tovább olvasomfelfolyamodás
A büntető perrendtartás a perorvoslatoknak kétféle fajtáját alkalmazza, a rendes és a rendkívüli perorvoslatokat. Rendes perorvoslatok: a felfolyamodás, a fellebbezés és a semmisségi panasz. A végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak volt...Tovább olvasomminisztertanács
A minisztertanács, mely a miniszterek tanácskozmánya volt, a kormány politikai irányvonalának meghatározója, a több tárcát érintő ügyek, a hatásköri nézeteltérések eldöntésének fóruma volt, a szakminiszterek által a tanács elé vitt...Tovább olvasomhatalmaskodás
A hatalmakodás rendi büntetőjogunk sajátos intézménye a nemesi státuszhoz és a szabadság védelméhez kötődő, csak nemesnek nemes elleni, erőszakos cselekménye, súlyos deliktuma. Hunyadi Mátyás 1486-os törvénye, a Decretum Maius a...Tovább olvasomkitelepítés
A kitelepítés kifejezést használták azokra a szovjet típusú diktatúra azon intézkedésekre, amikor egyes személyektől elkobozták ingatlanjaikat, és arra kényszerítették őket, hogy családjukkal együtt táborokba, falvakba, kulákportákra szállásolva mezőgazdasági munkát végezzenek....Tovább olvasomkende
A kende vagy kündü magyar méltóság volt a kettős fejedelemség idején, a honfoglalás előtt, a főfejedelem és vallási vezető. A tisztség létezéséről az arab Dzsajháni írásából tudunk, aki Ibn Rusztát...Tovább olvasomkiváltságos kerület
A districtus privilegiati státusa annyiban hasonlított a szabad királyi városokéhoz, hogy a kiváltságos kerületek is ki voltak véve a megyei és a magánhatóság alól, közvetlenül az uralkodó, illetőleg annak központi...Tovább olvasomHonvédelmi Bizottmány
A képviselőház 1848. szeptember 22-én megválasztotta az ún. Honvédelmi Bizottmányt. A kilencfős Bizottmány már 27-én felhatalmazást kapott az országgyűléstől a miniszterelnök távollétében kormányzati feladatok ellátásához, melyet másnap kibővítettek minden olyan...Tovább olvasomállamtanács
A birodalmi kormányzati uralkodói tanácsadó testületek voltak az I. Ferdinánd császár által felállított titkos tanácsok (1527), majd az úgynevezett konferenciák, amelyek elnevezése az évszázadok alatt változott. A feladatkörük a tanácsadás...Tovább olvasominternálás
Az internálást, más néven rendőrhatósági őrizet alá helyezést a II. világháború végétől alkalmazták. Kezdetben mint antifasiszta megtorló intézkedést az igazolóbizottságok és népbíróságok alkalmazhatták, de a végrehajtást a politikai rendőrségre bízták...Tovább olvasomFebruári Pátens
Az 1861-ben kibocsátott februári pátens az új kétkamarás birodalmi gyűlést korlátozott jogkörű testületté alakította át, melynek 343 helyéből a magyaroknak 85, Erdélynek 26, a horvátoknak 9, a cseheknek 54 hely...Tovább olvasomjavító-nevelő munka
A szabadságelvonással nem járó javító-nevelő munka olyan intézkedésként került bevezetésre, amely kizárólag az elkövető javítására és nevelésére irányul. Javító-nevelő munka kiszabása akkor volt célszerű, ha valószínűnek látszott, hogy a büntetés...Tovább olvasomjogakadémia
A jogakadémiák a protestánsok jogi oktatás iránti igényéből növekedtek ki. A protestáns egyházak gyorsan reagáltak az igényre: Nyugat-Európából hazatérő jogvégzett tanárai segítségével akadémiáikon jogi oktatást szerveztek (Debrecen, Pápa, Sárospatak, Eperjes)....Tovább olvasomfiúsítás
Nemességet eredeti és származékos módon lehetett megszerezni. Az eredeti szerzésmód azt jelentette, hogy a nemesi rend kialakulása után nemesi címet csak a király adományozhatott. Az eredeti szerzésmód egyik esete a...Tovább olvasomcarcer
Latin szó, a római jogi forrásokban fogház, börtön jelentéssel használják. Ugyanilyen értelemben használják e szót régi hazai jogforrásaink is (1435. évi VIII. törvénycikk, 1567. évi XXVII. törvénycikk, 1723. évi XII....Tovább olvasomPragmatica Sanctio
A Habsburg-dinasztia nőági örökösödését az 1723. évi I-III. törvénycikkek, azaz a Pragmatica Sanctio állapítja meg. A törvény alapján ha nincs fiúutód, akkor a magyar trónt a megállapított női ágból való...Tovább olvasomzsellér
A zsellér (latinul házas zsellér: inquilinus, házatlan zsellér: subinquilinus) a késő középkori és újkori parasztság alsó rétegéhez tartozó személy, aki nem rendelkezett saját kezelésben lévő földdel, ezért pénzbeli és terménybeli...Tovább olvasom