szabad királyi város
A középkorban Magyarországon – mint Európában általában – a városok közvetlenül királyoktól függő, hozzájuk tartozó és általuk kiváltságolt szabad királyi városok, illetve a földesúri joghatóság keretein belül, a velük kötött szerződés alapján kifejlődött mezővárosok. Az első ismert magyarországi városi kiváltságot Székesfehérvár kapta meg. A szabad királyi város jellemzői közé tartozott, hogy a városi szabadság terjedelmét a királyi kiváltság, privilégium határozta meg, amely alapján a város a kiváltságlevélben biztosított jogosítványokkal, szabadságokkal bíró szabad, önkormányzó, autonóm közösség volt. A szabad királyi város önkormányzati, területi és gazdasági autonómiával, önálló igazgatással rendelkezett. A kiváltságok lehetettek testületi (kollektív) jellegűek, amelyek a szabad királyi várost mint jogi személy illették meg, illetve a városi polgár személyéhez kötött, személyesen gyakorolható kiváltságok, a személyes szabadság.
Tudományterület:
Forrás:
Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 125-128. o.
Szerző:
Relációk
ősiség
Nagy Lajos király uralkodása alatt fogadják el az 1222-es Aranybulla módosításával 1351-ben, hogy az egész nemességnek egy és oszthatatlan politikai jogai vannak, valamint az ősiséget (aviticitas), amely a magyar államberendezkedést...Tovább olvasomdux
A király akadályoztatása esetén az államélet stabilitásának fenntartása miatt minden korban alapvető fontosságú volt helyettesítése. A király helyettesítésének több módja alakult ki a 11. és 13. század között. A dux...Tovább olvasomcéh
A céhek a hasonló mesterséget űzők társulásai, amelyek a városi iparosok gazdasági, jogi, vallási, katonai és igazgatási szervezetei voltak. A céhek feladatkörüket céhlevélbe foglalták, működésüket és életviszonylataikat céhszabályokban (statútum) írták...Tovább olvasomplacetum regium
A királyi tetszvényjog (placetum regium) alapján tilos volt Magyarországon külön királyi engedély nélkül a pápától, a bíbornokoktól, a pápai bíróságtól származó és magyarországi javadalmakra, illetve peres ügyekre vonatkozó iratokat, bullákat,...Tovább olvasomAranybulla
A magyar rendi alkotmány alapkartája az 1222-es Aranybulla. A II. András király által kibocsátott Aranybulla az első precedens a magyar alkotmánytörténetben, hogy olyan jogokat lehet a királlyal elfogadtatni, illetve megerősíttetni,...Tovább olvasompátens
Azokat a rendeleteket, amelyeket nem a rendes alkotmányos feltételek mellett tettek közzé, nyílt leveleknek, pátenseknek nevezték. Az ilyen jogszabályokkal való kormányzás azonban ellenkezett a magyar alkotmánnyal (1608. évi koronázás előtti...Tovább olvasomHonvédelmi Bizottmány
A képviselőház 1848. szeptember 22-én megválasztotta az ún. Honvédelmi Bizottmányt. A kilencfős Bizottmány már 27-én felhatalmazást kapott az országgyűléstől a miniszterelnök távollétében kormányzati feladatok ellátásához, melyet másnap kibővítettek minden olyan...Tovább olvasomIdeiglenes Nemzetgyűlés
A szovjet megszálló hatóságok utasítására került sor először az úgynevezett Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőinek a megválasztására. 1944. december 21-től 1945 novemberéig az egykamarás, a szovjet csapatok által elfoglalt Kelet-Magyarországon 1944. december...Tovább olvasomárvaszék
A gyámügyi feladatok ellátásán a közigazgatási és bírói fórumok osztoztak mindaddig, amíg az 1877. évi XX. törvénycikk a gyámhatóságot végleg a közigazgatásra telepítette. A gyámügyi igazgatást első fokon a községek...Tovább olvasomnemzetség
A nagycsaládok nemzetségekbe („ágakba”) szerveződtek. E nemzetségek a rokonok azon csoportjai voltak, amelyek már nem tartották fönn a közös lakóhelyet, az együttes gazdálkodást és vezetést, de a vérségi összetartozást tudatosan...Tovább olvasomerdélyi vajda
Erdélyben a vajda a király által átruházott, személyes hatalmát helyettesítő hatás- és jogkörben királyi kormányzati, törvénykező (bírói), valamint hadügyi feladatokat látott el. A 12. századtól nevezik vajdának az Erdélyi Fejedelemség...Tovább olvasombáró
A királyi főméltóságot viselőket (országos és udvari méltóságokat) nevezték az Árpád-kortól kezdve az ország igazi báróinak. A bárói cím a tisztségviselőt illette. Magyarországon jellemző volt, hogy az országos és udvari...Tovább olvasomNemzeti Főtanács
Az ideiglenes nemzeti kormány az 59/1945. elnöki sz. kormányrendeletével 1945 januárjában felállítja a Nemzeti Főtanácsot mint az államfői teendőket ellátó ideiglenes intézményt (törvényben majd szeptemberben az 1945. évi III. tc....Tovább olvasomjogakadémia
A jogakadémiák a protestánsok jogi oktatás iránti igényéből növekedtek ki. A protestáns egyházak gyorsan reagáltak az igényre: Nyugat-Európából hazatérő jogvégzett tanárai segítségével akadémiáikon jogi oktatást szerveztek (Debrecen, Pápa, Sárospatak, Eperjes)....Tovább olvasomjavító-nevelő munka
A szabadságelvonással nem járó javító-nevelő munka olyan intézkedésként került bevezetésre, amely kizárólag az elkövető javítására és nevelésére irányul. Javító-nevelő munka kiszabása akkor volt célszerű, ha valószínűnek látszott, hogy a büntetés...Tovább olvasomkihágás
Az 1829. évi javaslat legfőbb újdonsága a kihágások önálló részben történt megfogalmazása, mely a magyar joghistóriában itt fordul először elő. Kihágásnak tekintettek a kodifikátorok minden olyan jogsértést, mely nem esett...Tovább olvasomhiteles hely
Latinul loca credibilia. A bírósági szervezetet a 13. század óta kiegészítő, sajátosan magyar közhitelességi szervezet. A hiteles hely egyházi intézmény, melynek tekintélye, hitelességre számot tartó pecsétje, s az oklevél kiállításához...Tovább olvasomszentkorona-eszme
A 14–16. században megfogalmazódó, a 19. századtól Szent Korona-tannak nevezett eszmerendszer alapja: a hatalommegosztás közjogi rendszerét összekapcsolja a hatalom szakrális eredetével, a Szent Koronával. A Hármaskönyvben összegzett tan alapján: A...Tovább olvasomhozomány
Latinul allatura uxorea. A hozomány azon vagyontárgyak összessége, amelyeket a nő vagy erre való tekintettel másvalaki a házasélet terheinek fedezése céljából a férjnek átad. A hozományul való átadás által a...Tovább olvasomhospes
A 12. század közepétől nagyarányú latin (olasz) és szász (német) bevándorlás kezdődött Magyaroszágra, akiket vendégnek (hospites, hospes) neveztek. A királyok hospesjogot (vendégjogot) adtak nekik, azaz a betelepülők az ország törvényeivel...Tovább olvasom