becstelenség

A becstelenséget kiváltó bűntettek java része a becsületbe és tisztességbe ütköző magatartás volt: hamisan esküvők (ludasok), a szerződésszegők, a hamis okleveleket készítők, az álorcás személyek (personae larvatae), a gyámoltak vagyonának hűtlen kezelői, a vértagadók (proditores fraterni sanguinis), a lovagi becsületbíróságon becsületszó alatt tett ígéretük meg nem tartásáért elmarasztaltak, bírónak hivatásában megsértői, megvesztegetők szenvedték e büntetést. A becstelenség (infamia) büntetése az elítélt becsületének és joggal kapcsolatos „képességeinek” elvesztésével volt egyenlő. Az illető továbbiakban nem rendelkezett hivatalviselési alkalmassággal, nem indíthatott pert és nem léphetett föl tanúként, megszűnt öröklési képessége is. Itt kell szólnunk a becstelenség szankciójáról (infamia), amely a bírói ítélet alapján történő becsülettől való megfosztást, a rang, méltóság, nemesség és ezzel széles körű jogosultságok (tisztségek, tanúképesség stb.) elvesztését jelenti.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 121., 517. o. Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 157., 163. o.

Relációk