Közszolgálati Online Lexikon

A szocialista alkotmányjog leszögezte: „A jogforrások kihirdetését, közlését érvényességi kellékké teszi a logikai követelmény: csak annak engedelmeskedhetünk, amiről tudjuk, mit parancsol, tilt vagy enged meg”, vagyis érvényességi kellékként fogalmazta meg a hiteles szöveg nyilvánosságra hozatalát. A szovjet típusú jogrendszerben ezen elv sorozatos sérelmet szenvedett, részben az ún. „fedőjogszabályok” révén, részben pedig a ki sem hirdetett ún. bizalmas jogszabályok miatt. Ilyen volt például az ország területének elhagyására vonatkozó büntető rendelkezések kiegészítéséről szóló 1950. évi 26. sz. tvr. – amelyet hivatalosan nem tettek közzé, de azért alkalmazták –, amely kimondta, hogy ha a katonai bíráskodás alá tartozó személy külföldre szökik, vagy ezt megkísérli, akkor a „vele egy háztartásban élő vagy általa eltartott felnőtt korú hozzátartozó a bűntett elkövetéséről tudott és arról a hatóságnak haladéktalanul jelentést nem tett, tíz évig terjedő börtönnel kell büntetni”.