dekrétum

Másként királyi törvények. Az Árpád-házi királyok idején a törvények a szokásjog mellett kisegítő jellegű jogforrások voltak. Ezt támasztotta alá az a jogelv, hogy a törvény csupán az azt kiadó király életében bírt kötelező erővel. Ha az utód elismerte a korábbi törvényhozás rendelkezéseit, azt szokás szerint ismételten megerősítette. Első királyaink uralkodása idején a legfőbb törvényalkotó az uralkodó volt, aki a törvényhozási munkálatokba a királyi tanács tagjait és az országos, majd rendi országgyűléseken részt vevőket is bevonta. Az országos gyülekezetek még nem voltak törvényalkotó gyűlések, törvényhozás céljával összehívott országgyűlések a 13. század végétől fordultak elő. A törvények ekkor elsősorban büntetőjogi, valamint az ítélkezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak. Az egy alkalommal hozott törvényeket az uralkodó dekrétumba foglalta, és pecsétjével ellátva bocsátotta ki. Az uralkodó által hozott jogszabályok kötelező erejüket magából a királyi hatalomból merítették.

Tudományterület:

Forrás:

Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest, Osiris, 2004. 147-148. o.

Relációk