főispán

A főispáni tisztség a király által kinevezett megyésispán (várispán) tisztségéből alakult ki. A főispán katonai, bírói, gazdasági hatalma a 13. századtól fokozatosan szimbolikussá válik. A főispán legfontosabb feladata a király akaratát képviselni a vármegyében és a vármegye érdekét képviselni a királyi udvarban. Elnöke a nemesi vármegye törvényszékének, a sedriának. A főispánt a király a bárók, a főnemesek köréből nevezte ki (a 14. századtól 1848-ig), esetenként (Erdélyben általánosan a 16. századig) egy-egy vármegyébe egyszerre kettőt is. A 14. századtól megjelenik az „örökös főispán”, amely tisztséghez kötött (így a mindenkori esztergomi érsek Esztergom vármegye, a nádor Pest-Pilis-Solt vármegye örökös főispánja). Ettől különbözik az „örökletes főispán”, amely egyes főrendi család által örökletesen betöltött, adott vármegyéhez kötött főispáni tisztet jelent. 1867 után a főispán a kormány által jelölt, a király által kinevezett személy. A főispáni cím és tisztség 1948-ig fennmarad.

Tudományterület:

Forrás:

Horváth Attila: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, NKE, 2014. 122. o.

Relációk